Sokan azt gondolják, hogy a macskák magányos állatok, és hogy nem társaságkedvelők. De a valóság kissé eltér azoktól a hiedelmektől. Igaz, hogy lehetnek független állatok, de ha például gondosan megfigyelünk egy macskakolóniát, meglátjuk, hogyan lépnek kapcsolatba egymással, hogyan mutatják társasági viszonyukat más társaikkal.
És ez az még mindig nagyon titokzatos állatokNem gondolod
Az első társadalmi kapcsolat anyjával jön létre, amelynek feladata a szeretet megteremtése és védelme, csakúgy, mint minden olyan anya esetében, aki néhány hónapig a méhében hordozta csecsemőjét, adjon nekik olyan értékes tejet, amely elősegíti erősségüket és egészségüket. Az idő múlásával a cica egyre önállóbbá válik: amíg enni nem tud, addig játszhat, röviden szólva normális életet élhet anélkül, hogy az anyja lábat adna neki. Bár tudjuk, hogy az otthon született cicák, akik életükig az anyjuknál maradhatnak, mindig fenntartják ezt a szoros kapcsolatot.
Mint velünk, emberekkel. Nem meglepő, hogy a kolóniában lévő macskák gondozóikkal "peer-to-peer" kapcsolatot tartanak fenn. Lehet, hogy nem keresik meg őket, de csak az élelem és a biztonság biztosítása érdekében nagyon tisztelik őket, és nem haboznak felhívni őket, ha szükségesnek tartják.
Egy cica, akit már korán, 2 és 3 hónap között elválasztottak az anyjától, kockáztathatják, hogy az emberek megpróbálják őket "emberivé tenni". Tudnia kell, hogyan lehet különbséget tenni több dolog között. Valóban vannak érzéseik, és napról napra megmutatják, képesek tanulni is, de nem emberek. A macskák soha nem járnak előre megfontoltan, napokig nem gondolják, hogyan és mikor fognak például harcolni egy másik macskával. A pillanatban élnek, és ez a fő különbség köztük és közöttünk, ha a viselkedésről van szó.
És ez alapján ennek megfelelően kell cselekednünk, és nem hibáztatni őt valamiért, amivel nincs. Nem azért cselekszenek, hogy ártsanak nekünk.